A szakma összefogása nélkül elképzelhetetlen az érdekérvényesítés!

Puskás Béla
Puskás Béla

Az előző évek tudatos alapozó munkája – fejlesztések, továbbképzések – meghozta a gyümölcsét a Somogy Temetkezési Kft.-nél és ennek köszönhetően, mind a tulajdonosi elvárásokat, mind a megrendelői igényeket maximálisan sikerült teljesíteni. A kaposvári központú cégnek jelentős mértékben sikerült hozzájárulnia a temetkezés pozitív képének erősítéséhez, a munkatársak lelkiismeretes munkájának és a tisztességes piaci magatartásnak köszönhetően semmilyen botrányos eset nem árnyékolta be a cég és így Kaposvár életét. Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület tagjaként pedig komoly kísérleteket tett arra, hogy a temetkezés megítélésén, jogi környezetén, a szakmai összefogáson javítson. Hátradőlni ugyanakkor abszolút nem lehet, mert folyamatosan merülnek fel olyan problémák, amelyek új válaszokat és megoldásokat igényelnek. Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezetője, az OTEI elnökségi tagja nyilatkozott.

Kerekes Sándor (otei.hu):

Többször is megfogalmazta szakmai fórumokon, hogy az elmúlt évek felgyorsult életritmusához képest a temetkezési szakma folyamatosan lépéshátrányban van. Milyen kihívásokra kellene megfelelően reagálni?

Puskás Béla (Somogy Temetkezési Kft.):

A legnagyobb feladat a törvényes működés feltételeinek megteremtése, illetve teljesítése. Bármilyen jogszabályi környezetet teremtünk, ha azt nem tartja be minden érintett szereplő, különösen a szolgáltatók, akkor a törvényesen működő vállalkozások kudarcra vannak ítélve. Miért? Nagyon egyszerű. Mind anyagi oldalról, mind a szolgáltatás színvonala oldaláról egyszerűen nem tudnak versenyezni azokkal, akik nem tartják be a játékszabályokat, akik kicselezik a jogi rendeleteket. Meggyőződésem, hogy a jövő nem ebbe az irányba kell, hogy mutasson! A tagság részéről állandóan jelentkező igény a helyzet normalizálása. Ez a kihívás óriási teherként hárul az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestületre, hogy olyan javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek a meglévő keretek között is segítenek a törvényes működés feltételeinek megteremtésében. Márpedig az OTEI – ki kell mondani – ezt a védőernyő szerepet ilyen feltételek között nem tudja betölteni. Az érdekképviselő és érdekérvényesítő funkciónk nagyon alacsony hatásfokú. Gondoljunk bele! Például a kormányzati struktúrában nem találunk olyan megfelelő döntési jogkörrel bíró személyt, aki kizárólag és következetesen a temetkezés helyzetével foglalkozna. Azok az erőfeszítéseink, amelyek az Országos Temetkezési Testület létrehozására, vagy önálló kamarai szervezet kialakítására tettünk, sajnos eddig mindig elbuktak. A törvényes működést mindaddig lehetetlen betartatni, amíg létre nem jön egy olyan szervezet, amely kellő apparátussal és hatáskörrel is rendelkezik a szankcionálásra és a jogkövető magatartás kikényszerítésére. A jelenlegi helyzetben az egyik ilyen lehetőség lenne – véleményem szerint – a Kereskedelmi és Iparkamarán belül létrehozott szakmai szekció, amely képes lenne a társadalmi kontroll feladatát ellátni.

Kerekes Sándor:

Egyáltalán tudjuk, hogy hány vállalkozás kerülhetne a hatóság látókörébe?

Puskás Béla:

A becsült adat az körülbelül ötszáz. Látja, már ez is jelzés értékű, hogy miért nem tudjuk pontosan? Azért, mert nincs ilyen kimutatás. Pedig tudni kellene, regisztrálni kellene és ezeket a cégeket folyamatosan ellenőrizni. A temetkezési szolgáltatás az emberi tevékenység olyan fontos része, amelyet csak tisztességesen a kegyeleti szokások és a jogszabályok maradéktalan betartásával lehet végezni. Sajnos ma nem így van. Ebből következik az is, hogy a piacon a számlaadási fegyelem is csapnivaló. A tisztességesen működő temetkezési vállalkozások teljeskörűen eleget tesznek a számlaadási kényszernek, ugyanakkor számos olyan piaci szereplő van, aki szolgáltatásairól részben vagy egészében nem ad számlát, vagyis feketén dolgozik. Pedig a szektornak a kifehérítése viszonylag egyszerű módon elérhető lenne! Vissza kellene állítani azt a korábbi gyakorlatot, hogy a hagyatéki tárgyalás során a temetkezési számlát kötelezően be kell mutatni. Ebben az esetben minden család érdekelt lenne, hogy az elvégzett szolgáltatásokról számlát kérjen. Számításaim szerint csak ezzel az intézkedéssel – amelyet akár egy kormányrendeletben lehetne szabályozni – egy milliárd forint plusz adóbevételre tehetne szert az állam.

Kerekes Sándor:

Újabb gordiuszi csomó a temetkezési szolgáltatók és temetőüzemeltetők markáns érdekellentéte. Minden szakmai fórumon felhívják a figyelmet arra, hogy a temetést a hozzátartozók a temetkezési vállalkozásnál és nem a temető üzemeltetőnél rendelték meg. Mi a véleménye, szét kellene választani a két területet?

Puskás Béla:

Határozott igen! A legnagyobb anomáliák abból a helyzetből fakadnak, hogy a temető üzemeltetés működési feltételeinek biztosítása a tulajdonos önkormányzat vagy egyház feladata lenne. Ez a feladat a tulajdonosi oldal részéről azonban egyáltalán vagy alig teljesül, emiatt pedig óriási feszültségek keletkeznek az egész rendszerben. A pénztelenség, a forráshiány azt eredményezi, hogy a temetkezési szolgáltatást és egyben a temető üzemeltetést is végző vállalkozások bevételeik egy részét az üzemeltetésre kénytelenek fordítani. Ezt a pénzt – hangsúlyozom – egyébként a temetőtulajdonos önkormányzatoknak és egyházaknak kellene megfizetni, de ez nem történik meg. A hiányzó összeget így a temetkezési szolgáltatást és egyben temető üzemeltetést is végző vállalkozások kénytelen kitermelni, ami azt eredményezi, hogy összességében a teljes költséget a lakosság fizeti meg. A temetkezési szolgáltatásra kénytelenek vagyunk ezeket a költségeket is ráterhelni, mert a temetőtulajdonosok csak minimális összeget vagy nulla forintot költenek a temetőjükre. Ez az oka a magas temetkezési költségeknek. Ez elfogadhatatlan. Hihetetlenül fontos dolog lenne, hogy a temetkezési szolgáltatást és a temető üzemeltetést szétválasszuk! Innentől kezdve a temetkezési szolgáltatóra és a megrendelőre a temető üzemeltetés költsége, amely temetésenként kb. 80 ezer forint nem hárulna át. Hasonlóan súlyos gondot jelent az is, hogy egy átlagos, háromszázezer forintos temetésben az áfa is kb. 80 ezer forint, vagyis célszerű lenne legalább mérsékelni ennek mértékét. Összességében több mint 150 ezer forintot a hozzátartozó úgy fizet meg, hogy még nem részesült szolgáltatásban és nem kapott érte kelléket. Ez európai viszonylatban is precedens nélküli. Az igazi megoldás az alanyi jogon járó temetési segély lenne, amelyet mindenki megkap és amelynek fedeznie kellene egy temetés minimális költségét. Ha valaki ettől igényesebb temetkezési szolgáltatást szeretne, akkor pedig azt külön fizesse meg. Erre számtalan példa van Európa számos országában, kivéve Magyarország.

Kerekes Sándor:

Mit tehet például ebben a helyzetben az OTEI?

Puskás Béla:

Szerencsére már vannak sikereink. Ilyennek tekintem az Esztergomban 2015-ben, már második alkalommal megrendezett konferenciát, ahol egyfajta szakmai és társadalmi párbeszéd megkezdődött a problémákról, gondokról. Az ilyen alkalmak mindenképpen előre viszik a közös gondolkodást. Azt is pozitívumnak tartom, hogy az állam, a kormányzat és az egyház részéről ismét elindult egyfajta odafigyelés az irányunkban. Ezért látok most arra reményt, hogy a konferencián felmerült problémák egy része valamilyen szinten megoldást nyerjen. Azt sem titkolom, hogy nagyon nagy eredménynek tartom, hogy a szakmai szervezetekkel közösen elértük, hogy a szociális temetkezés egyelőre nem került bevezetésre. Remélem, hogy az idei év elegendő lesz arra, hogy a kegyeleti szakmához jobban illő megoldást találjunk a kormányzattal szorosan együttműködve és ország javuló gazdasági helyzete pedig lehetővé teszi ennek európai színvonalú rendezését.

Kerekes Sándor:

Magánemberként, illetve a Mártírok és Hősök alapítvány kurátoraként is jelentős szerepet vállal a katona sírok, a katonatemetők gondozásában, a katonai emlékek ápolásában. Ebből a szempontból, hogyan értékeli a helyzetet?

Puskás Béla:

Az utóbbi időszakban egyre többen vagyunk, de még mindig kevesen az országban, akik úgy vélik, hogy a katonasírok gondozása közös nemzeti ügy, azokat meg kell óvni az utókor számára. Magyarországon a HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal Háborús Kegyeleti Igazgatósága  rendkívül fontos és meghatározó munkát végez, ezért köszönet jár. Viszont azt hiányolom, hogy a civilszervezetek tevékenységének koordinálása nincs megoldva, munkájuk, a pályázati források szűkössége miatt nem kap kellő támogatást. Csak hazánkban – és akkor még a hadműveleti területekről nem beszéltem – sajnos még mindig nagyon sok a gondozatlan magyar katonai sír. Nagyon sok temetőben – hiába van országos védelem, azaz nem lehet felszámolni a sírokat – ha pénz hiányában az enyészet martalékává lesznek a katona sírok. Ha nem gondozzuk, nem ápoljuk ezeket a helyeket, néhány éven-évtizeden belül el fognak tűnni! Márpedig ez olyan lelkiismereti kérdés azokkal szemben, akik életüket adták a hazájukért, amelyet nem lehet megbocsátani. Meggyőződésem, hogy az utódaink részére is mementóként ezeknek a katonasíroknak fenn kell maradniuk, figyelmeztetve az élőket a háború értelmetlenségére. Határainkon túl is több százezer magyar katona nyugszik. Tőlünk nyugatra gyönyörűen gondozott sírkerteket találunk első és második világháborúból, de a keleti országokban viszont gyakran látunk gondozatlan, felszámolásra kerülő temetőket. Ugyanakkor saját tapasztalatom, hogy egyre több családtag keress meg minket, hogy segítsük a déd vagy nagyszüleit felkutatni ezeken a területeken, vagyis a társadalom részéről is fokozatosan erősödik az igény a múltunk feltárására. Bár van rá lehetőség, hogy a maradványokat a rokonok hazaszállítsák, a tetemes költségek miatt ezt ritkán kérik. Ezért inkább az a jellemző, hogy ahol például a nagypapa elhunyt, ott egy sírjel legyen, amit a hozzátartozók évente fel tudnak keresni. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány és a családtagok részére is fontos missziót vállalt fel az OTEI a közelmúltban. Kezdeményeztük a V4 tagállamainak szakmai szervezeteinél, hogy szolgáltassunk kölcsönösen adatokat és készüljön egy átfogó nemzetközi felmérés a katonasírok tekintetében. Reményeim szerint a következő V4-es konferencián ezt a témát is részleteiben kidolgozzuk.